Bárhogy lesz úgy lesz...

A Hold színe

2010-09-17T00:01:00.000-07:00

"- Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. - Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
- Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.
- Az álmoknak is van színe?
- Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.
- Milyen színű az öröm?
- Fényes, kis barátom.
- És a magány?
- A magány az ibolya színét viseli.
- Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.

A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
- És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
- Pont olyan, mint az Isten szeme - válaszolt a fa.
- Na és a szerelem?
- A szerelem színe a telihold.
- Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! - mondta a csillag.
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett."

Alkyoni Papadaki

Holtomiglan, holtodig

2010-08-28T10:30:00.000-07:00

Akkor is, hogyha sír a bánat,
Akkor is, hogyha nem kívánlak,
Maradni együtt holtomig,
Ha hasítva fájsz is a csontokig.

Ha távolba nézel, s nem felelsz,
Ha nem is vagy itt és mást ölelsz.
Ha télbe fordul is életem,
Maradsz örökre énvelem.

Holtodiglan, holtomig,
Holtomiglan, holtodig.

Súlyos hibáim hordozom,
Saját súlyomtól elbukom,
De bocsásd meg minden bűnömet,
És szeress úgy, ahogy lehet.

Összebújva hallgatunk,
Életünk végéig itt vagyunk,
Holtomiglan, holtodig,
Kitartunk mindig hajnalig.

Összefonódva táncolunk,
A vak sötétben álmodunk,
És életünkre esküszünk,
Hogy egymás rabjai leszünk.

Buzsik Tamás: Érezned kell!

2010-07-12T15:25:00.000-07:00

Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.
Nem mondhatom el ki vagyok,
És azt sem hogy Te ki vagy nekem.

Mert üresek mind és némák a szavak
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás;
Rabnak születik minden gondolat,
Minden érzés, minden vallomás.

Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.
Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz.
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,
Érezned kell a kimondhatatlant!

A békák példázata

2010-07-12T07:26:00.000-07:00

Egy életre szóló lecke

Volt egyszer egy csoport béka...
... akik versenyezni akartak.
Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.
Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és biztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny...
De...
A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
"Oh, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!"
Vagy:
"Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!"
A békák kezdtek lemaradozni...
...egyetlenegy kivételével aki élénken kapaszkodott felfele...
A nézők kiabáltak:
"Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!"
Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza...
...Csak az az egy haladt tovább kitartóan...
Egyáltalán nem akarta feladni!
Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambicióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek.
Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra.
Ekkor derült ki, hogy...
A győztes béka SÜKET volt !!!

A tanulság?

Sose hallgass azokra az emberekre akik mindig negatívok és pesszimisták...
...mert ők elrabolják a legszebb vágyaidat és reményeidet, amiket a lelkedben hordozol!
Gondolj mindig a szavak erejére,
mert bármit hallasz vagy olvasol befolyásolja tetteidet!

Tehát: Légy MINDIG...
OPTIMISTA!
És leginkább
Légy egyszerűen SÜKET ha valaki azt mondja, hogy nem tudod megvalósítani álmaidat!
Gondold ezt:
Bármi sikerülhet neked ha igazán akarod!

Egy indiai legenda...

2010-07-12T07:17:00.000-07:00

...szerint egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel.

Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi.

Az új edény büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyellte magát, hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihoz:
- Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza így csak félig tudom a szomjadat oltani.
A férfi elmosolyodott és azt mondta: - Nézz jól körül a hazafelé úton!

Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt.

Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi. Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem,hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne.

Mindannyian meg öregszünk és mások lesznek az értékeink. Hozzuk ki a legtöbbet ezekből az értékekből.

Paolo Coelho

József Attila: Végtelen óta...

2010-05-08T05:45:00.000-07:00

Végtelen óta folynak a percek,
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.

Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.

Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.

Reményik Sándor: Akarom...

2010-04-15T13:03:00.000-07:00

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,

Lépcső, min felhalad valaki más,

Ekevas, mely mélyen a földbe ás,

Ám a kalász nem az ő érdeme.

Legyek a szél, mely hordja a magot,

De szirmát ki nem bontja a virágnak,

S az emberek, mikor a mezőn járnak,

A virágban hadd gyönyörködjenek.

Legyek a kendő, mely könnyet töröl,

Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.

A kéz legyek, mely váltig simogat,

Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.

Legyek a fáradt pillákon az álom.

Legyek a délibáb, mely megjelen

És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,

Legyek a délibáb a rónaságon.

Legyek a vén föld fekete szívéből

Egy mély sóhajtás fel a magas égig,

Legyek a drót, min üzenet megy végig

És cseréljenek ki, ha elszakadtam.

Sok lélek alatt legyek a tutaj,

Egyszerű, durván összerótt ladik,

Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót.

Mondd ki...

2010-04-07T10:12:00.000-07:00

"Senkinek sem biztos a holnapja, sem fiatalnak sem öregnek. Lehet,hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre... Tartsd magad közelébe azokat, akiket szeretsz, akik neked a legfontosabbak és súgd a fülükbe mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik: sajnálom, köszönöm, kérem, bocsáss meg... Mondd ki a szerelmes szavakat... a szavakat... mert senki sem fog emlékezni Rád a gondolataidért..."

Milyen igaz...nem is gondolunk bele, hogy mekkora nagy veszély fenyeget nap mint nap, amikor kitesszük a lábunkat az utcára, vagy akár elmegyünk melóba, suliba, ki-ki a saját dolgára. Lehet hogy úgy lépünk ki az ajtón, hogy utoljára nézünk szerettünk szemébe. Lehet úgy búcsúzunk el a legjobb barátunktól, kedvesünktől a kávéházból kijövet, hogy majd holnap,majd később és nem lesz holnap sem később...

Amikor nap, mint nap együtt vagyunk azokkal az emberekkel, akik fontosak számunkra, szeretjük őket, nem érezzük, hogy tudatni kellene a másik féllel, hogy mondogatni kellene azokat a szavakat, amiket amúgy is kifejezünk tettünkkel...viszont mikor egy pár napot egymástól távol kell eltöltenünk, érezni a szeretett fél hiányát, minden percen csak azt mondogatnánk: hiányzol, szeretlek, fontos vagy nekem, gyere vissza már.

A minap estefele, amiből éjszakába nyúló beszélgetés lett ismerősökkel, barátokkal a messengeren, egyszer csak az egyik beszélgető ablakban a varázsszót pillantottam meg... HIÁNYZOL...

Be kell vallanom könny gyűlt a szemembe...pillanatig lefagytam. Nem tudtam mitévő legyek. Csak az érzés volt bennem, amely belém hasított... milyen jól esik, mikor valaki kimondja, leírja ezeket a szavakat, amik után szinte minden nap vágyakozunk, hogy halljuk. Mert akkor valahová tartozónak érezzük magunkat. Szeretve, és elfogadva... milyen fontos, még ha nem is valljuk be önmagunknak sem mindezt...Hát ne halasszuk el kimondani, éreztetni, mert lehet nem lesz később, holnap, majd máskor....

Én Köszönöm...

Váci Mihály: Hol van

2010-03-28T01:36:00.000-07:00

Hol van, amit kerestünk, és mi az,

amit kerestünk, s ha megleltük,

adott-e boldogságot, értelmes örömöt

amit kerestünk és az volt-e végre,

a megtalált ajándék, amit kerestünk?

És azt kerestük-e, amire vágytunk,

azt kerestük-e hát, amire szükségünk volt

az volt-e a boldogság, amit kerestünk,

a lét célja, értelme, az volt-e a lényeg,

amit kerestünk, és kerestük-e végső

erővel, és kell-e azt keresni,

vagy csak, mert nincs sehol soha, nem létezik,

azért kerestük?

Te vagy, akitől megtudom a csodához nekem is van jogom...

2010-03-15T16:05:00.000-07:00

Ha utolsó csatád jő, bukott hadvezér,

Adj hálát majd akkor minden napodért!

Mert voltál te hős, és voltál hontalan

Háború kegyeltje, háborítatlan haldokló aggastyán,

És hű, örök gyerek...

Életed százfelé tobzódó szerep

De mind egyetlen képpé összeáll

Nem szégyenít meg semmilyen halál!

SZERETLEK- hangzik az elbocsátás pillanatában!

SZERETLEK - mondják a halálba menők...

Valahol a fényeken túl, ami szép volt s elmúlt újra vár...

Valahol az álmon is túl...

Ott a kikötő és a néhai táj...

AZ ÉJ FELÉN TÚL

2010-03-15T15:51:00.000-07:00

ülök a csönd hideg kövén
a sötétség méri a perceket
nem csodálkozom ítéletén
hogy boldognak lennem nem lehet

az éj felén túlról ha visszanézek
látom kezemre könny csorog
és bőröd illatát idézem
mint majd engem idéznek a verssorok

arcod nem az én párnám nyomja
gazdád legeltet tűző napon
bomlott vagyok: az eredet bolondja
vágtatnék váltott szavakon

hozzád aki anya és angyal
fájdalmas dísz a lelkemen
szólítlak minden mozdulattal
asszonyom és egyetlenem

Fenyőfa

2010-02-28T11:51:00.000-08:00

Hol élt, hol nem élt vagy csak mese tán,

Élt valahol egy fenyő, melynek nem ártott a villám.

Vastag törzsén sebhely nem látszott,

Ami volt beforrt, s a vérzés elállott.

Karját egy okból az ég felé nyújtja,

Van ott egy csillag, melynek fénye ámítja.

Egy csillag, mely néha angyal

Lábnyomain virág nyílik akárcsak tavasszal,

Egy forrás, amely a lelket vidámítja,

S ő reméli eléri nemsokára.

Terjednek ágai, s vastagodik törzse,

Növekszik gyökere, hogy megtartsa őket.

Egy éjjel a fényes csillag halványodni látszott,

S elillant lassan a láthatárról.

Nézi a fenyő, s utána menne,

De földhöz szegzi gyökere, s kettétörik teste.

Csíkszereda 2006

Fodor Ákos

2010-02-28T04:43:00.000-08:00

Arcképcsarnok

Van egy arc,

amit csak önmagunkat elképzelve látunk

– lehet, hogy ez az igazi.

És van annyi arcunk,

ahányan csak ránk néznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,

hogy ezekben akad néhány közös vonás

– lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,

amit tükörbe nézve látunk: villám-

gyorsan alakuló, képlékeny látvány:

múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt ellenző szándék

– efölött hunyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,

van arc, amit csak az lát, aki szeret,

akit szeretünk. Ez a legszebb,

a legmulandóbb. A legérvényesebb.

Miértek sorozata...

2010-02-21T17:04:00.000-08:00

Nap mint nap feltesszük magunknak a kérést, MIÉRT? Miért vagyok ilyen, amilyen? Miért születtem ide ahova? Miért ilyenek a szüleim, amilyenek? Miért nem lehetnek olyanok, mint a Pistié, vagy a nem tudom én kié...? Miért kell én már 21 akárhány évesen átéljek ennyi mindent? Miért én kell megszerezzem magamnak a megélhetőségre a pénzt? És még sorolhatnám....

A kérdések megválaszolására a legjobb válasz az önkritizálás...mert ilyen vagyok...szerencsétlen, nyomorult, az én hibámból ilyen a családom amilyen, én vagyok a felelős azért ,hogy minden így döcögve jut előbbre, és egyebek...mindezek mellett kiöljük magunkból a pozitív dolgokat, azokat ,amik igazán értékek bennünk...nem az a fontos, hogy én valójából milyen ember vagyok..többé ez nem fontos..csak a saját magunk sárba tiprása a cél...ezáltal elrejtve értékeink, kincseink, önmagunk...

Miért? Miért magunk kell legyünk mások hibái miatt is a felelősek? Minek a mártír szerepébe bújni? És ismét a miértek sorozata, immáron a dolog másik feléről megközelítve. Kérdések ,amikre talán csak mi magunk adhatunk választ..viszont könnyebb egy álarc mögé bújni..és önmagunkkal is elhitetni, hogy milyen vagány így..minden, de csak ideig óráig az a baj...könyörgöm, a magunk érdekében válaszoljuk meg ezeket a miértek sorozatát...mennyivel jobb, könnyebb lenne ezek terhe nélkül, önmagunk kiteljesedésében élnünk...?

Ennyivel tartozunk magunknak...hát szeressük magamagunkat annyira, hogy ezt az ajándékot megkapjuk önmagunktól...

Ugye mennyire egyszerű egyes embereket szeretni? De hogyan szerethetünk addig egy idegen személyt, amíg önmagunkat nem fogadjuk el olyannak, amilyen, nem bírom ezt megérteni..pedig hányan élünk/élnek így...

Én köszönöm, hogy te ilyen vagy amilyen...ugyanakkor szégyenlem magam, hogy nem vettem észre ezidáig, hogy mi zajlik benned, mikkel küszködsz....sajnálom...

Egy csoda...

2010-02-07T04:44:00.000-08:00

Gyermekkoromban nem tudom kivel, hogyan, mikor de egyezséget kötöttem, hogy én addig nem fogok meghalni, amíg:

1.nem utaztam hajón

2.nem ültem repülőgépen

3.amíg nem láttam a számomra létező legnagyobb csodát a sarki fényt.

E három dologból még csak egyet sikerült megvalósítanom... ültem hajón :D...

Az igazság az, hogy a repülőgép már nem vonz annyira...amit azzal felcserélnék az a siklóernyőzés....

Ha már az ember repül, legalább nem egy dobozban tegye azt meg...miért kellene megóvni magunkat a szél nyaldosásától, a nap melegétől, vagy az esőcseppek arcunkra zuhanásától? Ezt mind megkaphatom, ha nem öltök magam köré egy bádog dobozt és onnan élvezem a repülést, ami csak részben élvezhető...na igen, tehát gyermekkori második vágyamat immáron kicserélem...repülőgép esik, marad a siklóernyő...

De ott van a harmadik, és nem véletlenül az utolsó...hanem mert az a legnagyobb vágyam, h megéljem azt a pillanatot, mikor élőben nézhetem azokat a csodálatos színeket, hogyan játszadoznak az égbolton...oh...úgy érzem, ha ma látnám is túl késő lenne...

Tudományosan a sarki fény meghatározása:

"A Napot folyamatosan nagy mennyiségű részecske hagyja el, amit napszélnek hívunk. Napkitörések alkalmával azonban a Nap által kidobott részecskék mennyisége és energiája többszöröse is lehet az átlagosnak. Amikor ez a részecskehullám eléri a Föld mágneses mezejét, az a mágneses erővonalak mentén a pólusok közelébe kényszeríti, s ott ez a sugárzás a ritka felső légkört fénylésre gerjeszti. Ezt nevezzük sarki fénynek."

Csoda...számomra tényleg egy csoda, pedig megmagyarázható a fizika törvényével..nem érdekel...ez akkor is a világ legnagyobb csodája számomra...

És ha idáig nem jutottam el oda, akkor majd ezután..:D Mert tény, hogy nagyon akarom, és a gondolatnak teremtő ereje van, így hát be fog következni nemsoká...

Hja...de akkor már készülhetek is a halara, ha mindhárom beteljesül...ugye nem...vagy?

Ez az a pont ,mikor nem tudom most eldönteni, hogy az, amit nagyon szeretnék, hamar meglegyen, vagy meg tologassuk az idejét..:D

De nem a két kedden lesz mindez, úgyhogy nem kell parázzak..:P

Szép vasárnapot!!!

József Attila : Le vagyok győzve!

2010-02-07T01:37:00.000-08:00

Le vagyok győzve, (győzelem ha van)
de nincs, akinek megadjam magam.
Úgy leszakadtam minden más világról,
ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.

Szurkálnak, óvnak tudós orvosok,
írnak is nékem, én hát olvasok.
S "dolgozom", ímhol e papírhalom -
a működésben van a nyugalom.

Én állat volnék és szégyentelen,
nélkületek, kik játszotok velem -
Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges.

...

2010-01-20T05:04:00.000-08:00

Eldobott álmom összetört már rég,

Elhagyott érzések esnek tőle szét,

Mikor Ő látja bomló énemet,

Akkor azt gondolom,

Rosszabb már nem lehet.

Elfáradt testem megpihent a porban,

Bomló énemet eltaszította azonban.

Látom már a fényt, mit ismerek rég,

Szemeiből árad, ami eltaszít ismét!

Csíkszereda 2006. jan. 15.

Annyi minden történt...

2010-01-19T09:30:00.000-08:00

Ajtaján másik zár.

Ehhez úgyse jó a kulcsom -

Minek őrzőm már?

Ha élne még a régi szám,

Meg se ismerné a hangom,

Hogyha felhívnám.

A szállodán

Ugyanaz a por, mint régen.

Tudod, ezt meséltem

Néhány éve már.

Furcsa kép –

Szinte látom. Ha megjelennék

Ő csak nézne rám,

Én meg nem tudom, mit mondanék.

Refrén:

Annyi minden történt,

Annyi minden változott,

És veszteség mind,

Amit könnyen hagytam ott.

Annyi minden történt,

Annyi minden változott,

De ha lehetne, még

Visszahoznék pár napot.

Értené, vagy elhinné,

Hogy egy csavargó az nem lehet

Soha senkié.

De bántaná, hogy nem jött rá,

Milyen nyugtalanság indít

Mindig máshová.

S ha mondanám

Mindazt, ami nekem itt fontos,

Nézne rám, hogy biztos

Egy másik bolygón lakom.

Jó ez így,

De ha volna egy kis időm még,

Talán felhívnám,

Csak hogy tudjam, mit éreznék.

..Áruld el, kértem, csak a neved talán. Campari Juice, mondta és nevetett rám...

Nem régóta ő a néma jóbarát aki "mellett jókat hallgatok itt" ... félelmetes hogy mennyi élettapasztalatot tükröz ez a dal is.. szó szerint ezt élem meg most... pedig eddig nem szerettem ezt a dalt mert nem értettem teljesen.. most ütött...de keményen...

http://www.youtube.com/watch?v=lLYNj-oXOrU

Két érdekes kérdés

2010-01-18T15:27:00.000-08:00

1. kérdés:
Ha ismernél egy nőt, aki épp terhes, már van 8 gyermeke, akik közül 3
süket, 2 vak, egy szellemileg visszamaradott, neki magának pedig
szifilisze van, ajánlanád-e neki az abortuszt?

2. kérdés:
Itt az idő, hogy megválasszák a világ új vezetőjét, és a Te szavazatod
számít a döntésben. Az alábbiakban olvashatsz néhány tényt a
vezető-jelöltekről

A - jelölt: Tisztességtelen politikusok veszik körül, és asztrológussal
konzultál döntései előtt. Két szeretője van.
Zsinórban dohányzik és napi 8-10 Martinit iszik.

B - jelölt: Hivatalából kétszer elbocsátották, délig alszik, az egyetem
alatt ópiumot használt és minden este egy üveg whisky-t megiszik

C - jelölt: Kitüntetett háborús hős. Vegetáriánus, nem dohányzik, néha
megiszik egy-egy sört, és soha nem volt házasságon kívüli kapcsolata.
Melyik jelöltre esne a választásod?

A válaszok:

A - jelölt: Franklin D. Roosevelt

B - jelölt: Winston Churchill

C - jelölt: Adolf Hitler

És mellesleg: ha az abortusz-kérdésre igennel válaszoltál, akkor épp
megölted Beethovent...

2010-01-18T15:16:00.000-08:00

Megindult valami, szétárad a testben, lélekben, térben, időben, szavakban, tettekben...

"13 életbölcsesség"

2010-01-18T13:18:00.000-08:00

Gabriel José Garcia Márquez

1. Nem azért szeretlek, ami vagy, hanem saját magamért, amikor veled vagyok.
2. Senki nem érdemli meg, hogy sírj miatta, aki megérdemli, nem tesz olyant, hogy sírj.
3 Azért, mert valaki nem úgy szeret, ahogyan te szeretnéd nem jelenti azt, hogy nem szeret teljes lelkéből.
4. Egy igazi barát egy kézfogással megérinti a lelkedet.
5. A legfurcsább formája eltávolodni valakitől, ha mellette állsz és tudod, hogy soha nem birtokolhatod.
6. Mindig nevess. Még akkor is, ha szomorú vagy, mert soha nem tudod ki lesz szerelmes a mosolyodtól.
7. Lehet, hogy a világnak csak egy személy vagy, de egyetlen személynek te jelented az egész világot.
8. Ne töltsd az időt olyannal, aki nem hajlandó arra, hogy veled töltse.
9. Lehet, hogy az Isten azt akarja, hogy sok nem megfelelő embert megismerj, mielőtt rátalálnál az igazira, hogyha megtalálod végül, igazán értékelhesd.
10. Ne sírj azért, mert valami véget ért, mosolyogj hogy részese lehettél.
11. Mindig lesznek emberek, akik megsebeznek, ezért meg kell őrizd a hited, és jobban kell vigyáznod arra, hogy kiben bízol meg másodszorra.
12. Próbálj meg mindig jobb ember lenni, és tudni biztosan ki vagy valójában, mielőtt megismernél valakit, és elvárnád tőle, hogy tudja ki is vagy.
13. Ne aggódj annyit! A dolgok akkor történnek, amikor nem számítasz rá.

Csönded vagyok...

2010-01-17T06:29:00.001-08:00

Kolozsvár..Zanzibar...Cseh Tamás emlékest...a terem tele emberekkel...meglepő módon nem csak huszonévesekkel...hade nem is annak a korosztalynak volt a zenésze igy nem meglepő :D...
Három tehetséges fiatal fiú segit feleleveníteni a 2009. aug. 7-én elhunyt magyar zeneszerző-, énekes-, előadóművészt. Elmondhatom nagy tehetséggel rendelkeznek...bizonyám..
Én bavallom őszintén sosem volt kedvenc énekeseim közt Cseh Tamás bácsi...úgy hallgatni meghallgattam, de nem mondtak dalai nekem semmit...most azonban, mármint a tegnapesti zenélgetésen egy nóta nagyon a fülemben maradt, és azóta is ott motoszkál...ismertem már, de most magaval ragadott nagyon...azt hiszem azért mert most valami olyan zajlik bennem, amire igen is nagyon találó ez a dal...nem más, mint a bejegyzésem címe is egyben ez a dal:

Csönded vagyok.

Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.

S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
ha vártál lángot, az nem lehetek,
fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
belőlem csak jövőd jósolhatod.

Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
dícsérő éneked én nem leszek,
mi más is lehetnék: csak csönd neked.

...csak csönd neked...

igen...az vagyok, és ,maradok...
További szépeket...!!!

H1N1 meg a Dona...

2010-01-12T15:45:00.000-08:00

         Kora reggel, esik az eső, vagy hull a hó, az idő sem tudja eldönteni milyen baja van..engem rettenetes álmosság gyötör, a szemem jobban könnyezik, mint ahogy lát...két csoporttársammal állunk a buszmegállóban a 47-re várva...amelyiken tudniillik, minden egyes alkalommal beletaposnak az aurámba...olykor egy "segghelynyi" hely sincs a buszon, ilyenkor a "vezető bácsi" (sofőr) kinyitja a legelső ajtót és kiszól, hogy "hájdec fetelor" mi meg oda felpattanunk mellé, és élvezzük a luxust...míg a mások egymást tapodják le hátul..Szóval erre a csodabuszra várunk...órára kellene eljussunk, de már jócskán el vagyunk késve, bánomisén...hade Tibori óra...erről nem lehet csak úgy hiányozni, amúgy is utolsó óra idén...

          Nem sokkal később: osztályterem...a tanár kiosztja a félév alatt leadott dolgozatokat...mint a gimiben szidja a bandát, plágiummal vádol, ami részben sajnos igaz is...no ezzel inkább nem büszkélkednék...sakkor kézhez kapom én is a dolgozataimat..nagy érdeklődve figyelem a hibáimat, mikor meglátom tanári megjegyzésként, hogy "együtt működött D. Monával"..két jegy levonva..hujjujjujj de ha igaz lett volna, akkor elviselem, de így..:(( no megszívtam, nem volt mit tenni, Tibori nem tágított...maradt két jeggyel kevesebb...:((
No ez a reggel is jól kezdődik, gondoltam...de mondom jól kezdődik, mert még csak d.e. 10 óra van. Hátra van még a szakmai gyakorlat...

         Gyomorideg ezerrel, Nagyikámmal (nem nagymamám, hanem lakótársnőm becses neve) elindultunk a Szabadság szerkesztősége felé,... még mindig esik az eső, vagy havazik. Beérünk a szerkesztőségbe, kikapjuk a feladatot: írjunk egy cikket az újonnan megjelenő H1N1 tesztről.
Dona...ez a gyógyszertárnak a neve, ahol, és csak itt lehet kapni a fent említett tesztet. Érdekes módon más patikákban nem is hallottak erről a készítményről, nemhogy rendelkezzenek vele.
Szóval a Donaban állunk, egyszer csak ránk kerül a sor, mondjuk, hogy hallottunk a H1N1 tesztről, és hogy kérünk valami információt róla. Ezalatt értettük a készítmény használatát, a milyenségét, megbízhatóságát, származási helyét, meg hasonló dolgokat. A gyógyszerésznő el is kezdett valamiket mondogatni, ám egyszerre bizonytalanná vált. Mikor megtudta, hogy újságnak lesz az információgyűjtés Kingát kérte meg, hogy tájékoztasson bennünket a további részletekről. Nagy meglepetésünkre az a bizonyos Kinga olyan határozottan kijelentette, hogy nem nyilatkozik, hogy Nagyikával köpni, nyelni nem tudtunk. Micsoda? Nem nyilatkozik? Ki kérte, hogy nyilatkozzon? Mi csak pár dolgot szerettünk volna megtudni erről a tesztről, amit, a Népszabadságból megtudjuk, hogy az Egészségügyi Minisztérium betiltotta a szer forgalmazását.
Honnan jön ez a hirtelen titkolózás? Nincs joga megtudni az embernek, hogy mit tartalmaz az a csomag, amit 49 lejbe kerül? Ezek szerint nincs...kaptunk olyan választ is, hogy a csomag tartalmazza a prospektust, amiből mindent megtudunk a tesztről...szóval fizessek 50 lejt olyan dologért, amit csak azután tudok meg, hogy mi is igazából, amikor kinyitom a csomagot, és a pénz már rég nem az én kezemben van..ez nagyon érdekes...aztán az a bizonyos Kinga mégis meggondolta magát, és adott egy telefonszámot, ahol információk birtokában kerülhetünk.
Jó néhány gyógyszertárat végigjártunk, mondani a semmiért...aztán felhívtuk azt a számot...csodálatos módon egy kedves úri hang szólt bele a telefonba, mondtuk meséljen a szerről, erre már már ódákat zengedezett a tesztről.
A beszélgetésből kiderült, hogy a teszt elvégzéséhez orrváladékra van szükség, amit valamilyen szerrel kell összekeverni, az így kapott anyagot a tesztcsíkra kell helyezni és az majd kimutatja, hogy hogy A, esetleg B vírus hordozói vagyunk. Persze nem mehetünk biztosra a tesztet illetően. Ezért el kell végezni a laboratóriumi vizsgálatokat is..
Ésakkor rájövünk, hogy ez inkább illene a kész átverésbe, mint a hétköznapi életünkbe...nagy culajiiii....

Karácsony...

2009-12-25T04:10:00.000-08:00

Karácsony...annyian, annyiféle képpen meghatározták már karácsony lényegét, fogalmát, jelentését...én valahogy igy tudnám a mai világunkat nézve értelmeznit a karácsonyt:

Egy dombos hely, ahol az árkokban katonák lapulnak, lövésre készen...háború van. Egymást öldöklik az emberek, ez esetben most a katonák...lövedékek repülnek szanaszét, a foszforszag már már csipi a szemet...oly füstfelhőt idéz elő, hogy a nap akárhogyan iparkodik, nem tud atfúrakodni a füstfelhőn...őrületbe kergető moraj, fegyver dörgés...egyszóval mondhatnám a pokol...

A mező szélén egy kis házikó, nem jár senki se be, se ki az ajtaján, mégis lehet észlelni, hogy lakják a kis házat...kéményén füst lopozik a mégnagyobb füstbe...a ház gazdája eleségért ment el otthonról...már elég hosszú ideje...az anya pedig otthon van, öt kis gyermekével, aggodik férjéért, hogy épségben haza ére, aggódik nehogy egy bomba, vagy egy lövedék behatoljon kis lakukba...mégis próbálja gyermekei elől elrejtegetni érzéseit...egy óvatlan pillanatban, mikor nem figyelt eleggé, legkisebb gyermeke, aki akkor kezdett el járogatni kiosont az ajtón...ki a veszedelmes világba, a lövedékek közé...mikor a katonak vmi mozgásra lettek figyelmesek a sürü füstben, tüzet szüntettek...merthogy azért nem lőnének kis gyerekre...a kis gyerek rámosolygott az alig látszó katonákra...

Szinte a levegő sem mozdult, mindenki meredten figyelt, hogy most mi történik, eközben a füstfelhő annyira eloszlott, hogy a napnak sugarai beférköztek, és megnyaldosták a háborús övezeten lévő katonákat, az ajtóban álló, aggodó éedesanyát, és a kisgyermekre is vetett sugaraiból...

Egyszer csak szó nélkül a gyermek megfordult, és a házikó felé vette útját...a katonák meredten figyelték minden egyes, bizonytalan léptét...mikor beért a házba, becsukódótt az ajtaja is, feldőrdült az első lövés hangja...és folytatódott minden, mint azelőtt.

Igen, nagyjából így tudnám leírni a karácsonyt...futás az egész életünk, nem törődünk embertársunkkal, akarva, akaratlan megbántjuk szeretteinket, de nincs időnk már bocsánatot kérni, mert be vagyunk táblázva...időben ott kell lenni a következő helyen, amit már egy hónappal előtte feljegyeztünk időhatár naptárunkban.

És ebben a lótás, futásban van egy olyan nap, amikor eljön karácsony este...mindenki egy percre leáll...tudja, hogy valami történik...valami, ami őt arra készteti, hogy egy kis időre leálljon...de másnap folytatjuk tovább előző életünket...ugyan az a futás..az a monotonság járja át életünket...visszaszökünk kerékvágányunkba, és megyünk a magunk útján tovább...

Sajnos ez az én meglátásom...bárcsak ne így lenne minden...ha az az egy este, nem csak egy este lenne, hanem életünk nagy részét az töltené ki, be...

Én kivánok egy nyugodt, békés, több napos leállást...és odafigyelést...

Mese a karácsonyról, az önfeláldozásról és a szeretetről..

2009-12-21T07:23:00.000-08:00

Valamikor réges régen az erdőben élt két fenyőfa. együtt cseperedtek fel, együtt nőttek. Az egyik fiú volt, a másik lány. Nagyon szerették egymást. Úgy érezték minden az övék. Övék az erdő, övék a kismadár, mely rájuk szállt, s minden, minden. Jött a tavasz, minden kizöldült mellettük. Jött a nyár, jött az ősz. Majd jött a tél, s jött az ember. Sokáig bolyongott az erdőben, majd meglátta ezt a két fát, s vette a fejszéjét. Kivágta őket. Fájtak a csapások, de talán az még jobban, hogy szétszakítják őket.

A piacra kerültek, s ott eladták a két fenyőfát.

A fiú egy gazdag családhoz került, s a nagy gazdagság, a sok ajándék, a rengeteg dísz hamar elfelejtette vele szerelmesét. Sok - sok díszes ajándék került alá. S, boldog volt. Hát igen. Ez az igazi élet! -gondolta.

Eközben a lány-fenyő egy szegény családnál állt. Néhány vacak kis dísz, ajándék... semmi. A lány nagyon elkeseredett. Lám, hiába éltem. Itt kell befejeznem. Mi lehet a szerelmemmel? - kesergett.

Elérkezett Karácsony, a szeretet ünnepe. Az egész föld ünnepelt, s boldog volt, hiszen gyermek született, fiú adatott nekünk. Mindenki boldog volt... Mindenki... Mindenki? Nem. Ott, ahova afiú-fenyő került veszekedés volt. A pénz. Már megint a pénz. S a férj otthagyta feleségét karácsony szent ünnepén.

Eközben a másik családnál nagy szeretetben voltak. Lehet, hogy nem volt ajándék, de sokkal többet kaptak a gyerekek: szeretetet. Azt, aminél több nem adható.

Elérkezett Vízkereszt ünnepe, s a két fa a szénégetőnél találkozott. Hiába éltem - kesergett a fiú. Á, dehogy - szólt a lány- nem az a lényeg, hogy gazdag vagy, vagy éppen szegény, hanem csak annyi, hogy szeretettel vagy-e a másik iránt. Szeretettel a másik iránt.
S egymást átölelve égtek el, a szénégető kemencéjében.

Mélyen

2009-12-16T11:11:00.000-08:00

Fogalmam sincs, hogy lehetsz ilyen mélyen a lelkemben

Hogy fájhat így, amikor tudom, nem engem csókolsz

Felőröl belülről ez az érzés,

Amikor rám nézel elfelejtek minden bánatot,

Olyan más minden, kiráz a hideg, végig fut a hátamon

Minden idegszálammal koncentrálok nehogy elhagyjam magam.

Pedig elgyengülök,
mint a reggeli harmat
Tudom, nem lehetek a Tiéd
S nem adhatok könnyeket.

Szívem folyójában hozzád visz a hajós
S érted tűzök hajamba virágot
ha eljön a tavasz.
Csak egy percet adj, hogy szerethesselek

Csak egyszer engedj közelebb.

Karácsonyi vásár...

2009-12-15T12:28:00.000-08:00

Az adventi várakozási idő oly hamar elröpül, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy itt a karácsony...hetek óta fel van diszitve a város...minden lámpagyújtásnál felgyúlnak a fákon, villanyoszlopokon, padokon, drótokon elhelyezett csili vili égőcskék, amelyek karácsonyi hangulatot varázsolnak...

Karácsonyi vásár...bizonyára mindannyian ismerjük e szó értelmét...általában szent este előtt pár nappal szokták megszervezni, de itt Kolozsváron már egy hete hogy folyik a karácsonyi vásár, és még mindig van egy jó pár nap karácsony estig...

Sosem tudtam elképzelni az árusok sorsát...hogy milyen lehet ott napokon át állni, hidegben, hóesésben, szélben...lényegében bele sem gondoltam, hogy vajon miken is mennek keresztül...de idén lehetőségem adódott mindezt megtapasztalni...harmadik napja, hogy árusként segitkezek a vásárban...és hát nem merném kijelenteni, hogy egyszerű dolog egész nap a szabad ég alatt állni, a vásárlóknak jó pofát vágni, még ha leginkább sirni volna jó, mert annyira kihűlt a testünk, és várni, hogy teljen az idő, és jöjjön el a zárás ideje...

Fizikailag nem megterhelő...de biztosithatom, hogy ez felér egy jó kemény nyolc órás fizikai munkával...

Mindenképp tapasztalat marad számomra ez a pár nap vásári kofáskodás....valamire ez is jó..na nem a náthára...remélem...

Azért megéri elnézni az idei karácsonyi vásárra...tegyétek is meg!

További szépeket...

Előtted van, csak légy figyelmes...!!!

2009-12-09T08:18:00.000-08:00

Ez egy elgondolkodtató kis történet... érdemes elolvasni!

Volt egyszer egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt és rákos volt.
Egy napon sétálgatott a városban és az egyik zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt. Bement, de nem tudott megszólalni.
A lány megkérdezte tőle: segíthetek?
Erre ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki és mondta, hogy azt kéri. A lány kérdezte, hogy becsomagolja-e? Erre azt felelte a fiú: igen.

A lány bement a raktárba és becsomagolva adta át a CD-t. És a srác onnantól kezdve naponta vett egy CD-t. Egy idő után vett egy szekrényt a sok CD-nek. Meg akarta hívni a
lányt, de nem merte, úgyhogy egyik napon otthagyott egy cetlit a boltban a telefonszámával. Amikor a lány felhívta, a srác anyukája vette fel, és elmondta, hogy a srác épp aznap meghalt.

A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok-sok CD-t becsomagolva. Kibontott egyet és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt? És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt.

Csak a srác nem volt elég figyelmes, és így nem jött össze neki.

Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, mielőtt túl késő lenne.

Ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent számodra.
Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet.

Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz.

Szemelvények Anthony De Mello, A csend szava c. könyvéből:

2009-12-09T08:11:00.000-08:00

TUDATOSSÁG

- Cselekedetekkel, vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?
-Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön.
- Mit kell látni?
- Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön.

BIZALOM

A Mester gyakran hangsúlyozta, hogy az életszentségben nem az a döntő, hogy valaki mit cselekszik, hanem, hogy mit enged megtörténni.
Néhány tanítványnak, akiknek ez fejtörést okozott, a következő kis történetet beszélte el:
- Volt egyszer egy egylábú sárkány, s az ígyszólt a százlábúhoz:
- Hogy tudod elrendezni a lábaidat? Nekem ezzel az eggyel is sok bajom van.
- Az igazat megvallva - válaszolt a százlábú - egyáltalán nem rendezgetem őket.

ÍTÉLET

- Hogyan bocsássak meg másoknak?
- Ha senkit sem ítélnél el, sohasem kellene megbocsájtanod.

BÁTORSÁG

- Miért nem termett gyümölcsöt az ittlétem?
- Talán azért - válaszolta jóindulatúan a Mester-, mert nem volt elég merszed megrázni a fát.

KIVETÍTÉS

- Miért boldog itt mindenki rajtam kívül?
- Mert megtanulták, hogy mindenütt felfedezzék a jóságot és a szépséget.
- De miért nem látok én mindenütt jóságot és szépséget?

- Mert amit nem látsz magadban, azt rajtad kívül sem láthatod.

ÁTALAKULÁS

- A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:
- Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész Földet.

Nekem nagyon sokat jelentenek ezek a kis idézetek...elgondolkodtató, mindenik önmagában egy egész napos gondolkodást ültet belénk...és ha hagyjuk, akkor sok mindent kiválthatnak belőlünk ezek az apró, ám sokat mondó idézetek...szárnyalj hát...engedd, hogy vigyenek amerre ők akarnak...meglátod milyen csodálatos...

Advent

2009-11-28T05:19:00.000-08:00

Az Advent szó jelentése eljövetel (a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „Úr eljövetele”).

Az advent négy vasárnapot foglal magában, melyek közül a Szent András ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső, azaz advent első vasárnapja jelenti az egyházi év kezdetét.

Az adventi idő a Mária-kultusz kiemelkedő időszaka, ekkor hangzanak a hajnali roráté misék.

A néphagyományokban az advent a szerelmi varázslatok időszaka is. A hozzá kapcsolódó számos népszokás egyike az „adventi koszorú” készítése.

Az advent történeti háttere

Az 5. századtól az advent a karácsonyt megelőző böjti idő volt, mely Szent Márton (november 11.) ünnepével kezdődött. Az advent Galliában keletkezett, majd a 6. században Róma átvette, és a böjti időből itt lett liturgikus idő, öt vasárnappal. VII. Gergely pápa volt az, aki négyben határozta meg az advent vasárnapjainak a számát, melyet a későbbiekben a protestáns felekezetek is átvettek.

Az advent értelme:

Úrjövet, ami tartalmilag hármas: történelmi, kegyelmi és eszkatológiai.

Az adventi várakozás célja felidézni a Messiás születése előtti történelmi várakozást, felkészülni karácsonyra és Krisztus második eljövetelére.

Olyan hihetetlen, hogy megint itt az ,advent s nemsoká közeledik karácsony...

Nem tudom hogy van ez, de süldő koromban olyan hosszak voltak az évek...emlékszem annyit kellett aludni, hogy újra eljöjjön az angyal...mindig számoltatták szüleim, hogy na még egyet, na még egyet, de annyi egy volt, hogy a nyár eljöveteléig, már nem is volt fontos, hogy hányat kell aludni, míg jön az angyalka...egyszerűen feledésbe merült, aztán pár nappal karácsony előtt kezdődött elölről az éjszakák számlálása...

Most meg olyan gyorsan repül az idő, hogy nem is kell számoljam, alig alszom egy pár éjszakát, és újra itt van Karácsony...

Szörnyű komolyan mondom, úgy hiányolom, hogy most nincsenek olyan szépen meghatárolva az évszakok, mint gyermek koromra, ahogy vissza emlékszem...most úgy egybe folyik minden.. :(

Advent...valamiről le kellene mondani...olyan nehéz ezt megtennem, bármi is legyen, mert ha tudom, hogy nem szabad, vagy meg van tiltva, akkor azt csakazértis megteszem, vagy ki kell próbáljam, vagy bármi, ami annak ellenkezője, hogy NEM...

Kívánok egy elcsendesedős, mély, eredményes várakozást...

Alkonyi út

2009-11-27T09:06:00.000-08:00

Nem volt ló, csak lengő sörény.
Nem volt cél már, csak vágtatás.
Nem volt szerelem, csak "szeretlek!"
Szív se, csak dobogás, -
dadogás, kapkodás! Hiszen
jövő se már, csak elmúlás.

Elmegyek egy kis időre

2009-11-23T12:53:00.000-08:00

Egy ágy, melyhez kötődik sok-sok álom,
Egy barát, ki mellett önmagam megtalálom.
Egy kép, mely szobám polcán díszeleg,
Egy délután, melyet létrehoz egy csodás barátsereg.

Elmegyek egy kis időre,
Do ott sem fekszem majd a kőre.
Ugyan más ágy vár rám, ott, hová megyek,
De az álmaim oda is velem jönnek.

Bár elmegyek most kis időre,
Gondolván a szép jövőre,
De barátom, ha nem is látnál,
A szívedben megtalálnál.

Veled leszek ezután is,
Nem választ el minket Párizs.
Számíthatsz rám ne feledd el,
Mert az én szívem soha nem felejt el.

Nem az én szerzeményem a vers...de oly nagyon megtetszett...ezzel jelezni szeretném, hogy most egy ideig nem irok blogot...és az fakad abból, hogy nem lesz lehetőségem internet közelében lennem...de ha egy perc is adódik jövök ,és jelentkezem...
Addigis vigyazzatok magatokra....

In Memoriam Robi

2009-11-21T17:07:00.000-08:00

Saját szavait választom a megemlékezésére...

"Mindegy mi vagyok,

vagyok az ami.

Egy hang az Isten énekében,

és kár lenne el nem hangzani.

Mindegy mi leszek,

leszek az ami,

egy test Isten birodalmában

és kár lenne nem emlékezni.

Mindegy mi lettem,

egy lélek Isten körforgásában,

de kár lenne elbúcsúzni,

Aj gyerekek, jó barátok…

el kell szállnom messze szállnom…"

Oly hirtelen, szó nélkül hagyott itt minket...alig nyújtott magából egy kis szeletet számomra, és mégis oly közeli volt...a tekintete...érintése...egyszerű jelenléte..

Nem bírom felfogni, hogyan történhetett...miért történt ez meg...de bízom benne, h Istennek ezzel a hanggal terve volt...

Nyugodj békében...vigyázz ránk fentről...És köszönöm, hogy neved adod a színjátszó körnek...

Egyszer még találkozunk, és együtt fogunk színpadra lépni....

Szörnyű tragédia!

2009-11-20T06:24:00.000-08:00

Blogomban nem említettem még, de két hete benne vagyok egy színjátszó körben...pár alkalommal találkozott a csoportunk, nagyon vegyes társaság ,de úgy érzem, és a jelek is azt mutatják, hogy kis idő alatt nagyon összekovácsolódott a kis csapat.

Tegnap este is volt egy találkozó...elég mély volt számomra a foglalkozás...látszólag mindenki kilépett a "másik életéből" és a szerepben volt jelen...különösen felfigyeltem egyik srácra, hogy hogy áttudja adni magát..szinte szállt fel a könnyedségtől...egyszóval, mély volt a foglalkozás.

Csoport foglalkozás után elmentünk egy kocsmába, megittunk egy egy sört...hazafele indulva, valaki felvetette a témát, hogy menjünk bulizni, hisz ma HuliBuli est van. Nem kellett sokat nógatni a társaságot. Elmentünk...
Ám a jókedv tragédiába torkollott...Az előbb említett fiúnak, (M. R.) bulizás közben leállt a szíve...kivitték a levegőre...hívták a mentőt, de az csak 30perc múlva ért ki a helyszínre...Harminc perc...másodpercek is elegendőek arra, hogy egy ember élet odavesszen...nem hogy harminc perc..könyörgöm...hade...nem bírom felfogni..roham mentő, és harminc perc szükségeltetik, hogy a helyszínre érjenek...próbálták újraéleszteni, hosszú időn keresztül, de mindhiába. Egyszer csak a mentőből kiszóltak, h menjünk haza..nem lehet már segíteni rajta...

Ésszel fel nem foghatom...ott vagyunk együtt a csoport foglalkozáson...semmi baj nincs, elmegyünk bulizni, és egyszer csak..egyik percben vidáman bulizol..másikban már a földön fekszel élettelenül...
Ilyenkor tudom igazán megbecsülni az életet...a legkomolyabb dolog, ami történhet velünk...

Bízom benne, hogy jó helyen vagy most Robi...és remélem a továbbiakban is eljössz csoport foglalkozásra velünk...mindannyiunk lelkében élni fogsz...
Nyugodj Békében...

http://www.citynews .ro/cluj/eveniment-29/update-1-un-tanar-a-decedat-in-discoteca-de-la-melody-64748/

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/news%2CPQuickNewsScreen.vm/id/14424

Mese világ...

2009-11-17T04:00:00.000-08:00

Gyermekek vagyunk...szüleink elalvás előtt mesével ajándékoznak meg bennünket, hogy nyugodt álmunk legyen...vissza emlékszem drága szüleim hányszor is olvastak meséket... hogy jóapám munkából haza érve mellénk feküdt az ágyba, én meg karjára feküdtem, miközben ő olvasta a meséket, és egyszercsak..hopp..valaki horkol, a mese olvasás meg a múlté már...elaludt. Mostmár megértem, akkor meg olyan rosszul esett, h nem felyezte be a meséket, s igy én magam kellett a vegét megálmodjam...

Kisiskolás koromban sem szakadtam el teljesen a meséktől...voltam pár mesemondó versenyen, saját mesémmel is megjelentem, amikor megengedett volt...
De ahogy cseperedtem,őppoly gyorsan távolodott el a mese világa tőlem...egy idő után már nem volt olyan fontos szerepe életemben a mesének...mesés könyveim is bekerültek valahová a szekrény aljába...ügyet sem vetve rájuk...

Közben egészen jól megvoltam nélkülük..olykor még eszembe juttak, egyet egyet még el is olvastam, de nem jelentették azt, mint gyermekkoromban, amit... És lám...itt állok mondhatni felnöttként, és belém hasit - már több alkalommal előfordult - az érzés, hogy kell olvassak magamnak mesét, vagy irjak én (amit meg is tettem)...vagy mostmár a technikának köszönhetően hallgassak interneten keresztűl. Lassan egy hete, hogy újból rátaláltam a mesék izére...csak úgy falom őket...hagyom áramoljanak belem...és velem, bennem legyenek...olykor úgy érzem mindenkinek kellene mesét olvasnia, hogy kissé ebből a kötött világból kiszakadjon...én szükségét érzem mostanában...
Ki lesz újra gyermek szivű, és tart velem a kalandokban?

Érdek, megtűrt vagy igaz szivből jövő...

2009-11-14T06:16:00.000-08:00

„Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.”

Márai Sándor

Barátság.

Hogy lehetne ezt a fogalmat jól meghatározni. Mi minden fér bele a barátságba? Milyen áldozatokra vagyunk képesek a barátunkért? Van fiú és lány között szövődő IGAZ, szerelemtől mentes barátság? Tud ránézni úgy egy lány egy fiúra, vagy éppen fordítva hogy ő csak a barátja, mindenféle gyengéd érzelem nélkül? Nehéz kérdések. Én hittem abban, hogy igenis létezik fiú és lány között létező igaz barátság. De ha ma megkérdem saját magamtól nem tudom azt a választ adni, h igen. Egy ilyen barátság csak gyermekkorban alakulhat ki. Felnőttkorban már biztosan nincs ott az a gyermeki ártatlanság, csak az ösztönök vannak, és a hormonok. Felnőttként már nem biztos, hogy szóba állunk egy olyan emberrel, akivel nem tudnánk elképzelni flörtölést, csókokat, netán egy forró éjszakát. Azt hiszem, hogy ilyen korban már talán jobban előtérbe kerülnek az emberek vágyai, és álomképei, hogy hogyan képzeli el az életét, gyerekek, család, hogy milyen férfi, vagy nő oldalán fogja megtalálni az áhított boldogságot. Ekkor már olyan emberekhez közeledünk, akikben ott láthatjuk leendő gyermekeink apját vagy anyját.

Hány igaz barátja lehet egy embernek?

Olyan akivel mindent megoszthat, aki mindig felajánlja a vállát, ha sírnia kell, vagy éppen vele nevet, ha úgy alakul az élete? Én úgy érzem, hogy csak egy ilyen emberről mondhatjuk el,hogy igaz barát... Nem az számít szerintem, hogy mindennap beszélünk-e telefonon, vagy milyen gyakran találkozunk, hanem az, hogy bármilyen öröm vagy bánat ér, az az ember soha nem mondja azt, hogy most nem érek rá Veled foglalkozni, legyen hajnali 3 óra, vagy éppen reggel 6. Nem azt mondom, h nincsenek olyan emberek, akik hozzá adtak az életemhez valami pluszt, amitől én jobb ember lehetek, és remélem én is adok nekik olyan dolgokat, amiktől ők is többnek érzik magukat. Vannak, igen...de talán, ha nagyon bele gondolok , csak egyről mondhatom el az előbbi kijelentést...hogy bármikor, bármiben éjjel nappal számíthatok Rá, és fordítva. Ha úgy alakul az életem, hogy nem találom meg azt az embert, akivel boldog lehetek, Rá biztosan számíthatok mindenben, ő ott lesz mellettem, és támogat.

Sokszor tévedésbe esek, h kik is a barátaim...ilyen tévedés volt életemben többek között a tegnapi nap is, amikorra már betelt a pohár...Mondhatom, hogy szerencsére, mert jobb így az elején, vagy már a vége fele, amikor is, talán meg menthető valami... én a kis naiv...egy életre megtanultam, hogy ne legyek, ilyen szűk látókörű...remélem, hogy ezután meg tudom óvni magam az ilyen, és ehhez kapcsolódó dolgoktól...

"Nem a fájdalmak ölik meg az embert, hanem a remények, amelyekben csalódott..."

Sertés influenza vagy mi?!

2009-11-08T23:22:00.001-08:00

Bizonyára mindannyiunk hallott már erről a hirtelen fejét felütő vírusról, amibe sajnos már haltak is bele...ez most nem olyan bejegyzés lesz, amiben a kórt fogom taglalni ...talán majd egy következőben...de azt tudósok, doktorok közzé teszik dögszámra a sajtóban, rádióban, tévében...egyszóval a média minden területén utána lehet nézni..tehát keresgéljetek ott...

Szóval, mi az én bajom...: a minap az évfolyamom közös listájára érkezett a következő kép:

Nem tudom ki hogy van ezzel, de engem nagyon szíven ütött e kép látványa...poénkodunk poénkodunk...de miért kell minden ilyen dologgal...lehet, sőt biztos, én sem kellene ezt ilyen görcsösen felfogjam...hagyjam a poénkodni vágyókat maguk útján járni...és én is kövessem a magamét..de hát lehet ezt szó nélkül tűrni könyörgöm? :( Mi lesz majd a gyerekeink korában? Parodizált meséket fogunk nekük olvasgatni? Karikatúrákkal tűzdelve? Hófehérke helyett Hókefélkét fogjuk felolvasni nekük? És az öngyilkos mókusos rajzfilmet fogják naphosszat bámulni? Szerencsére ezt már betiltották...Szörnyű és fájdalmas miben élünk...

És eltekintve a mesétől...a kép önmagáért beszél...a saját társadalmunkról...nem tudom a kép szerzője gondolt-e erre, mikor kivitelezte művét...de nagyon találó...embertársunk bajba kerül, vagy más lesz, mint amilyen volt, ez esetben akár beteg...és mit teszünk vele? Nem a segítségére sietünk..nem azon gondolkodunk hogyan menthetnénk meg az életét..hanem kizárjuk köreinkből...ez esetben barátai tolják el maguktól...magára hagyatva...

Minden elismerésem a szerzőé...nem ezt a felét akarta hangsúlyozni, mégis kitűnően sikerült...GRATULA!!!

Csak így tovább..úgy sem beszélünk már sokáig barátokról, összetartásról...meg hasonlókról...jó úton haladunk a biztos vég felé...

A lélek itala!

2009-11-03T09:43:00.000-08:00

Inni egy kávét vagy egy teát, azt jelenti, hogy időt szánunk magunkra,

átadjuk magunkat az aromának, az illatnak,

a beszélgetésnek és a gondolkodásnak

- ezzel időt szánunk másokra!

I.e. 2737-ben Shen Nung kínai császár éppen a kertjében sétálgatott kezében egy csésze forró vízzel. Egy hirtelen szellõ egy vadon növõ teacserje leveleit fújta a csészébe. A császár figyelmes lett a kellemes illatra, megkóstolta, és meglepve tapasztalta, hogy felfrissült az italtól. A legenda szerint így fedezték fel a teacserjét és a tea készítését.

A teát az i.sz. III. századig gyógyszerként vagy vad teacserjék leveleibõl készült fõzetként használták. A teával szembeni növekvõ kereslet kielégítése érdekében földmûvesek kis teacserjéket kezdtek ültetni. Írásos dokumentumok szerint i.sz. 350 körül a dombos kínai Szecsuán tartományban már mezõgazdasági méretekben termesztették a teát.

A telepítés, szüret, szárítás és feldolgozás eredményes mezõgazdasági módszerré fejlõdött.

Az uralkodók itala

A tea valamikor az uralkodók itala volt. Mint a legtöbb szokás, a teázás is idővel meghonosodott, s egyre nagyobb szerepet játszott a magánházaknál is. Kialakultak a tea elkészítésének és felszolgálásának szabályai. A teázás, mely eredetileg a szerzetesek fárasztó elmélkedésének segítője volt, létjogosultságot kapott a kolostor falain kívül is. A tea mellett üldögélve társalogtak, olykor még sakkoztak is. Kína több tartományában nagyon rossz az ivóvíz, ezért forrázva, teával tették élvezhetővé.

A gazdaságok szaporodásával a tea ára is mérséklődött, így a teázás általánossá válhatott a szegényebb néprétegek körében is. Később a teát nem főzték, hanem forrázták. A szárított leveleket kőmalomban porrá őrölték, amikor pedig Európába is eljutott a tea, Kínában már nem a porteát használták, hanem a szárított leveleket forrázták le. Ezt a készítési módszert vették át az európaiak.

...Úgy érzem eljött a tél...nem csupán a csipős hidegen észlelem mindezt, hanem túl sok teát fogyasztok napjában...:D, ami nálam csak a téli hónapokban szokott jelentkezni...

A lélek itala...milyen érdekes ez a kifejezés... most hogy így kicsit utána olvastam a tea történetének, eredetének gondolkodtam el ezen a kifejezésen....mondom nem vagyok nagy teás... és a gyümölcs, meg a bors mentán kívül nem igen kóstolgattam ezidáig meg teákat...de azt hiszem, amire egyszer lehetőségem lesz, hogy megkóstolhassam, azt ezután nem fogom kihagyni.

Sok érdekes dolog van az életünkben, amiről nem is tudjuk hogyan került az asztalunkra..én így voltam idáig a teával...pedig hány ember fáradozik azon nap, mint nap, hogy én megihassak egy csésze teát...

És most így, ezzel a tudattal fogom elkészíteni, és meginni a csésze teámat....TÁRSULSZ???

Légy ami vagy, önmagad!

2009-11-02T03:41:00.000-08:00

Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája...érett...zamatos...kviánatosan édes... kinálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek, akik nem szeretik a szilvát.
Meg kell értened: te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája és van valaki, akit kedvelsz ő meg nem szereti a szilvát, meg van rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán légy, csak középszerű banán lehetsz. De még mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, ha azt választod, hogy középszerű banán légy lesznek majd olyan emberek is, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, mint szilva, ami lehetetlen hogy az légy, hisz te szilva vagy.
De még mindig ott a lehetőség, hogy megprobálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni...

Igen...sokszor nem merjük igazi magunkat adni a világnak...mindig csak a másnak való megfelelés, mert azt gondoljuk, hogy attól vagyunk a vagányak, ha belebújunk egy másik szereplő bőrébe. Igyekszünk magunkat is megtéveszteni azzal, hogy mi banánok vagyunk, s közben a szilvával járó értékeinket hanyagoljuk.
Miért kell ez a szinjátszás? Miért nem lehet mindenki az, ami valójában..nem lenne jobb? Mennyivel több energiánk maradna más, fontosabb dolgokra...Felünk attól, hogy kisebbek vagyunk a másik embertől, ha nem azt mútatjuk neki, amit ő szeretne látni? Hm..élet igy ez, vagy csak vegetálás? Szerintem a második...ez szánalmas...
Nem könnyü kilépni a már belemelegedett, ám nem igazi kis magunkra öltött szerepünkből...n mégis azt mondom, meg kell próbálni kivetközni belőle...mert hosszú távon csak ez élhető...

Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum

2009-11-01T01:37:00.000-07:00

Halottak napja

             Az ünnep már az ókori Rómában is létezett feralia néven. A Katolikus Egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi apát kezdeményezése volt, hogy a Mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is.
            Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá. Azért látták szükségesnek, mert a keresztény gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja ha az élők könyörögnek érte.

           A halottak napjához számos néphit kapcsolódik:

- az élőknek ilyenkor tilos volt a munka,
- nem volt szabad semmiféle földmunkát végezni, hogy ne háborgassák a halottakat,
- halottak napján, sőt egész hetében tilos volt mosni, mert a halottak a vízbe kerülnének, a ruha pedig megsárgul.
- sokfelé terjedt el az a hiedelem, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, ezért számukra is megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak.

A gyertyák a halottakért égtek, a tűz ugyanis megtisztulást hozott.

Gondolom sokunk ellátogat ma a temetőbe...egy gyertyát meggyújtani eltávozott rokonának, barátjának, ismerőseikért...
Én megteszem, amúgy is sokat járom a temetőket...elég morbidul hangzik, de ott mindig úgy megnyugszom...sosem indulok el céltudatosan temetőbe..mindig valahova megyek, és akkor egyszer csak ott az a késztetés, hogy menjek be...a sirok, amiket látogatni szoktam sosem ismerősek, vagy voltam valamilyen kapcsolatban a "lakójukkal"...leginkább az elhagyatott sirhelyek fognak meg..úgy érzem azok mellett kell eltöltsek kis időt.. Ma is, barátom Laci sirhelye után ellátogatok egy másikhoz is..gondolom ez nem bűn !?

2009-10-30T11:30:00.000-07:00

Minden elmúlik egyszer,
Szerelem , barátság, élet,
Mi marad hat?
Mi marad nekem?

Marad a lelkem, az a satnya,
A gyenge , az őrült.
Ott lüktet bennem, szét szakit,
Meg őrit és eléget.

Maradok hát a lelkemmel,
Elleszünk mi ketten is.
Nem kell barát, nem kell szerető
Még csak élet sem……….

Megmentette életem

2009-10-29T14:35:00.000-07:00

Háde, h mennyire fontos egy emberi élet azt csak akkor tudja érzékelni egy ember, amikor már majdnem elveszti azt....
Elindul az élet...mit sem sejtve reggel 9óra tájékában ballagok az egyetem fele lakótársnőmmel...egyszer csak az átjáróhoz érünk...és elindulunk, az autók állnak, várják, hogy átkeljünk az út testen...egyszer csak nagy dübörgéssel az orrom előtt elhalad egy piros wolksvagen...a lakótársnőm éppen hogy vissza tudott rántani..hanem belőlem most lapótya lenne...

Nem az, hogy átkelni az úton, mekkora nagy veszély...hanem hogy az átjárón átkelni mekkora nagy odafigyelés kell...

Vigyázzunk egymásra, mert ránk nem vigyáznak...

"Első bejegyzésem"

2009-10-28T14:12:00.000-07:00

Legnagyobb kérdés, ami bennem van : mi legyen a blog témája?...miről írjak?...sosem voltam híve a blogvezetésnek...most sem...nem mondom, hogy muszályból, de most nyomós okom volt indítani egyet...Valamikor süldő koromban írogattam naplót...de az mégis más volt...bizonyára a blog vezetésnek is meg vannak a maga gyönyörei, meg előnyei...amit én meg sajnos nem véltem felismerni...de ami késik nem múlik.. :D

Nagy kiváncsisággal tölt el az a tudat, ha majd sikerül hosszabb ideig fenntartani a blogomat, pár év múlva majd visszaolvasva bejegyzéseim milyen érzések fognak átjárni...bizonyára nagyokat röhögök, olykor egyeseken sírok...de mindenképp érdekes lesz visszaolvasni...
Hogy miről fog majd szólni ez a blog? Miről, miről, akármiről..:P
Nem tudom még..így ilyen formában meg nem osztottam meg magamból semmit az emberekkel...ezért választottam most ezt az utat, megpróbálom így kifejezni az érzéseimet, gondolataimat...akkor szóljon rólam, érzéseimről, magamról, gondolat menetemről...